Pólós sztori

Oké ez már nem aktuális dolog, de jobb később mint soha alapon azért gondoltam írok pár sort. :P (Megint a lustaságom miatt írok már régebbi történésekről.)

Az utóbbi 1-2 évben már gondoltam rá, hogy karácsonyra magam készítsek pólót másoknak, de akkor még másként: hogy én varrnék rá valamely játékkal kapcsolatos emblémát, figurát stb. De aztán nem tudtam az mennyire lenne szép (no meg tartós) így aztán késleltettem a dolgot. Azonban 2014 őszén már időben túl akartam lenni az ajándékok beszerzésén, így októberben kezdtem neki az előkészületeknek. Eszembe jutott, hogy bizony valahol láttam én egy üzletet, ahol készítenek egyedi pólókat és tárgyakat. No akkor el is indultam felderíteni mi a helyzet, mennyibe kerül stb. A többit majd utána ráérek elkezdeni.

Ezek után kezdődhetett a tervezés, kinek milyen póló is kellene? Tesómnál egyértelmű volt a WoW-os téma, hiszen már a kezdetek óta játssza, egyik barátomnál MadSkillz-nél pedig biztos voltam benne, hogy nem lőhetek mellé a Saints Row-val.

No de milyen képek legyenek? WoW-nál csakis screenshotban gondolkoztam, alap volt, hogy bátyám karakterét kell lopnom. Odaültem tehát mikor épp afk volt, lőttem 1-2 screent. - "Ez mire kell? - Hát csak meg akarom mutatni valakinek :P" Aztán raktam is pendrive-ra a képet, amin a gnome épp integet :)

Fogalmam sem volt még mit fogok belőle kihozni, illetve mekkora lesz a végleges kép, de igyekeztem minél nagyobbra csinálni, de persze úgy, hogy a kép se váljék túl pixelessé. Egy kis kutatómunka után láttam, hogy az a kör alakú keret több WoW-os háttéren megjelenik, na ez nekem tökéletesen keretezni majd a karaktert, de még valami háttér kellene. No azt egy másik háttérképből nyúltam le, csak picit tükröztem javítottam, míg végül eggyé vált a 3 kép. (A karakter lábánál picit javítani kellett, mert belelógott a HUD.) Íme a végleges verzió á la gnome design:

Saints Rownál picit nehezebb volt a helyzet. XNALara-val akartam én magam beállítani valami jelenetet, de nem tudtam melyik karakterek modelljeit tudom megszerezni. Először Viola-ra és Kiki-re gondoltam, de...de ők nem Saint-ek! Hmm... hát keresgéltem, keresgéltem, mire megtaláltam Shaundi-t, Kinzie-t. Őket már beállítottam és akkor éreztem, hogy ez még így fura, valami még hiányzik a képről, szóval muszáj lesz még keresni egy modellt. Sajnos Johnny Gat-ből nagyon jót nem találtam, nem olyan részletes és elég csúnya, azért áll így háttal takarva, gondoltam még elmegy, ha ő hátra felé céloz. Aztán persze az elmaradhatatlan Saints jel(ek). Ez lett a végleges Saints design b*ches! :D

Mivel még nem készíttettem pólót ezelőtt, ezért nem tudtam, hogy mi a jobb, ha fehér háttérrel viszem a képeket vagy feketével esetleg áttetsző/ háttér nélküliként? Mind három változattal a zsebemben indultam vissza az üzletbe, így tuti, hogy lesz miből válogatni.

Eredetileg fekete pólóra találtam ki mind a kettőt, de végül a hölgy meggyőzött a fehér előnyeiről. Igaz, hogy a póló picit rosszabb minőségű, de minta maga sokkal jobban fogja bírni, simán lehet mosni. Egyébként ha végig húztam rajta a kezem, nem is éreztem, hogy rá van téve a minta, szinte bele van égetve. Szóval így maga a kép tovább fogja bírni a gyűrődést és még olcsóbb is. Hiszen a fekete pólóra két rétegben kell felvinni a színeket. Persze jobban néz ki, az tény, de ha már dönteni kellett, gondoltam inkább lehessen többször mosni, mint ilyen kétszer használatos pólót adjak.

 Szóval így lett a feketéből fehér és a szerkesztett képeimből póló :)

Olyan jó lenne bármilyen felsőre képet csináltatni, de hát ugye nem mindegy az anyag, szóval óvatosan kell választani. Ezért én nem is mertem külön venni, meg persze az még több money és akkor ha mégse lesz olyan jó... Amit még észrevettem, hogy a pólóra nyomott képek mindig sötétebbek lesznek az eredeti képnél, na megint tanultam valamit.

Mass Effect drágaszáág

Volt egy időszak, amikor egyáltalán nem érdekelt a Mass Effect. Egyszerűen tovább görgettem az oldalakon avagy átlapoztam a GS-ben. (Jó az azért szemet szúrt, hogy a férfi Shepard milyen eszméletlenül jóképű :P)  Még annyira sem méltattam, hogy beleolvassak picit, na jó aztán a harmadik részről olvastam egy tesztet, de az már az utolsó darab, persze hogy egy kukkot nem értettem az egészből.  Nem kifejezettem voltam oda sosem a jövőben / űrben játszódó high-tech kütyüs játékokért és filmekért. Persze akadnak ritka kivételek ilyen volt a ME trilógia is....

Lassacskán egy éve (2014. májusában) aztán adtam egy esélyt az első résznek. - "Oké, kezdjük az elejétől. Annyira dicsérik és szeretik ezt a játékot, mégis mitől olyan jó?  Bele kell néznem! Lehetséges, hogy nekem nem jön be, de legalább egy próbát megér."

Nagyjából ilyen gondolatokkal ültem le a gép elé. Aztán az első átvezetők, beszélgetések után és ahogy picit előrébb jártam, hunyorogva, a félig a monitor felé fordulva füleltem, hogy most miről is van szó?? Annyi információ zúdult rám hirtelen, hogy azt se tudtam melyik részét próbáljam meg feldolgozni. Amikor a fajokról esett szó, halvány fogalmam sem volt kiről, miről beszélnek. Na mondom ez aztán jó lesz így :P De jó, hagyok neki időt, csak nyugi, haladjunk tovább. Az a jeladós dolog azért végig ott motoszkált a fejemben, hogy az a kesze-kusza látomás mit is akar jelenteni? Aztán ugye Saren, meg a reaperek. Lassan- lassan néhány ködfolt kezdett felszállni előttem, bár az első rész még bőven hagy megválaszolatlan kérdéseket maga után. 

(Tudom, hogy minden kép a 3ból, van de elég azokat is válogatni x))

Ahogy haladtam előre a sztoriban, egyre több olyan történés volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Van egy főküldetés, amit szívügyemnek érzek végrehajtani és akkor side mission-ként pedig még megoldásra vár néhány helyzet, ami mint mézesmadzag vonz magával. Aztán hirtelen csak azt veszem észre, hogy: na nézzük csak! kinézek egy küldit - akkor látom, hogy már egy rakat mellékküldetést vettem fel, amiben hirtelen el sem tudok igazodni. O.o Végül rámentem a mellékküldetésekre, mert már tényleg iszonyú sok volt, amíg el nem fogytak. Ezzel persze szépen kitolódott a játékidő. Az endinghez érkezve pedig csak néztem magam elé: Micsoda? Így van vége? De... tulajdonképpen megoldottunk jó néhány problémát, viszont... igazából a legnagyobb gubanc még csak most jön! Olyan ez, mint a sorozatok részei, amikor pont ott van egy rész elvágva, ahol a legnagyobb csattanó következik. Na EKKOR döntöttem el, hogy bizony nekem meg kell vennem és végig kell játszanom az összes részt! Tudni akarom mi lesz a vége ennek az egésznek. Mit tudunk mi tenni, még ha össze is fogunk?

A második rész előtt egy kis szünet következett, ugyanis nem rögtön vásároltam meg a trilógiát. Olyan 1-2 hónap múlva vágtam bele a folytatásba és kifejezettem tetszett, amit láttam. Az az indítás!! Az állam is majd leesett! :)  A második rész valami hihetetlenül jól sikerült! Még az elsőt is felülmúlta, emellett pedig finomodott is a játékmenet - azt vettem észre, hogy minden kézenfekvőbb. (Ezért is sajnáltam, hogy az utolsó rész némileg visszafejlődött ehhez képest, de azoktól az apró dolgoktól eltekintve az is remekül sikerült.)

Kaptunk egy rakás új karaktert, új fajokat, örültem mikor a bolygók szkennelése is egyszerűbb lett. Kíváncsian vártam kinek milyen lesz a személyes küldetése, amiben segítenünk kell neki. Minden karakterből egy kis szelet, picit megismerni, meghallgatni. Aztán lassan összeáll a kép, a csapat, ahogy viszonyulnak egymáshoz.

Imádni való, hogy nem mindig csak a komolyság van jelen, hanem itt-ott vannak azért poénos beszólások, jelenetek, ahogyan egyesek csipkelődnek avagy éppen hogy az ellenkezője. Amikor te próbálnál illően viszonyulni valakihez, de neki már a szeméből látszik, hogy ebből jó nem fog kisülni. Akiket megszeretünk, fájó szívvel válunk meg tőlük (hát még az utolsó részben). Mindenkinek lelke van, még a Normady EDI-je is olykor annyira emberi, hogy az már aranyos :)

Persze a harmadik rész sem bújhat el. Az tény, hogy az endinggel lehetett volna mást is kezdeni. Bár személy szerint én azt mondom:

Oké ez egy szerepjáték, részben te alakítod, befolyásolod a sztorit. Tény, hogy történnek jó és rossz dolgok egyaránt a döntésed függvényében. De! Ha már az egész játék alatt hatással vagy a történésekre, akkor a játék vége tényleg kínálhatott volna más féle befejezést is. Persze van 3, de igazából olyan nagyon sok különbség nincs köztük. Mondjuk nem is az, hogy nagy különbség legyen de...értem legyen rossz ending, legyen egy semleges. De a jó ending, az legyen már egy igazi happy ending! Ha az összes részt úgy játszottad ki, hogy a jóért harcoltál, akkor had kapjál már meg egy olyan záró videót, ami elől úgy állsz fel, hogy - Igen! Megérte! Megérte annyit szenvedni, elértem, amit akartam!

Lehet hülyén hangzik, de a "jó" endingnél nekem az nem elég, hogy látom Shep lélegzetét a levegőben 2 másodpercre. Ez is elég sok gondolatot rejthet. Lehet van olyan, aki szerint ez egy utolsó lélegzetvétel. Persze valószínűbb, hogy nem, mert ez tényleg azt akarta kifejezni, hogy életben van, átvészelte a dolgot. De nem! Én látni akarom, hogy jól van! Látni karom, hogy minden amit tettem és ahogy tettem az azért volt, hogy én IS túléljem. Ha tényleg "jó" ending, akkor miért nem lehetett volna legalább azt láttatni 1-2 percben, hogy a parancsnokunk lábadozik, hogy a többiek is látják, hogy rendbe fog jönni. Vagy valami ilyesmi. Valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül, de a legvégén én sírtam :P Pláne, amikor látom, hogy Liara ott fogja a kezében Shepard névtábláját.. ááááá, ne mondom, az nem lehet! Ott kész voltam x) Aztán elkezdtem utána olvasni a neten ki hogyan értelmezi ezeket az endingeket.

 Én először az úgymond semlegeset választottam, de hát akkor is, lehet hogy Shepard tovább él, de már nem olyan formában. Lehet, hogy már nincs is tudatában annak, ki volt ő. Vagy ha mégis, de akkor is feláldozta magát. De én nem akarom feláldozni na :D

Másnap még annyit agyaltam ezen és mondatni szabályosan fájt a szívem érte, persze a legénység elesett tagjait is megsirattam, de Shepard... neeee. El sem hittem, hogy ilyen hatással volt rám.

Úgy összességében nézve a második résztől éreztem igazán azt, hogy ez egy "must play" játék, persze kellett hozzá a bevezető. Tényleg annyira lebilincselő a történet, kételkedve kezdtem ugyan, aztán nem tudtam letenni. Arról nem is beszélve, hogy szinte kiabál az újrajátszásért. Eleve, hogy melyik oldalra billen a mérleg a jó és rossz között (paragon és renegade) illetve mindenre odafigyelsz e? Minden apró dologra aminek komolyabb jelentősége lehet, hogy nincsen, de mégis egy kis pluszt ad az élményhez. Lehet az egy plakát, avagy párbeszéd, tényleg érdemes nyitott füllel/ szemmel közlekedni.

Eddig egy alkalommal vittem végig az egész történetet, igyekeztem a jó oldalt képviselni, békésen megoldani, amit lehetett. Eleve azért is, mert én az életben is próbálok ilyen lenni, illetve ha játék , ha nem, mégis így szeretem. Valahogy rosszul esik, ha látom, ahogy valaki sír, szenved én meg bunkó vagyok vele. Még ha csak egy rakás pixelhalmaz is, akkor is, nincs szívem leordítani a haját. (Meg hát nőből vagyok, öröm nézni, ha pl Shepard átöleli a kétségbe esett Talit :P) Persze majd következő alkalommal azért renegade-el futok majd végig az egészen, csak mert azt is látnom kell. Biztos vagyok benne, hogy akad majd így vicces jelenet is, nem csak olyan, ami tényleg....szemét x)

 No de visszatérve az érzelmekre:

A Saints Row IV paródiája után (ahol a ME széria románcait figurázzák ki - ezzel találkoztam először ME előtt) próbálkoztam én is serényen, hogy aztán sikerüljön néhány szerelmi szálat kialakítani. Első alkalommal sajnos nem jött össze, csak Liarával tudtam picit jobban elbeszélgetni fajának szaporodásáról, de semmi több. :( A ME2-ben aztán már úgy voltam vele, hogy nincs menekvés, mindenit elkapok! >:D Azonban nem számoltam az egyes karakterek közötti ellentétekkel, ahol aztán egyikük oldalára kellett állni és így azzal a féllel már bukott minden. De Liara megvolt x) Jack-hez valahogy nem sikerült közel kerülni, persze ő kemény dió, de volt alkalom amikor már egész jónak tűnt. De aztán semmi se lett belőle. Bár nem gond, következő végigjátszásra lesz mind ügyködni :)) Liara viszont mindig ott volt nekem, végig is vittem a románcot az elejétől a végéig ;) Bár még az endingben lett volna valami. 

 Ó na igen, itt jön képbe a Citadel DLC. Muszáj volt megvennem, ha nincs is meg mind, de ennek mindenképp ott a helye a gyűjteményemben! Egy plusz küldi és egy kis házibuli a legénység tagjaival, ó igen! Annyi humoros aprósággal megfűszerezve, imádom! Csak sajnáltam, hogy mivel azért néhányan odavesztek a harcok alatt, így nem mindenkit tudtam meghívni. Ó de én még simán eljátszottam volna ezt a DLC-t vagy 6 óráig :D Lehetett volna hosszabb is, pláne amennyibe kerülnek ezek a tartalmak. No mindegy, nagyon élveztem!

Nem is olyan rég fény derült arra, hogy Shepard valójában nő volt eredetileg. Én nem bánom, hogy végül testre szabhatóvá tették a főhőst. Szerintem ez így tökéletes! Mindenki úgy játszik, ahogyan kedve tartja, lehetsz nő és lehetsz férfi. Nem vagy elégedett az alap kinézettel? Változtasd meg! (mondjuk nekem mindkét nemnél tetszik az alap, femShep szép lett) Ez így van jól, szerintem az mindig sokkal jobb, ha te szabhatod meg, kivel szeretnél játszani, már egy szerepjátékban. Kezdetben én is változtattam, de aztán maradtam az alap külsőnél férfi Sheparddel. Áh, én nem változtatom meg, teljesen jó úgy ahogy van, szemrevaló ;) 

 Mikor a hajón Kelly mondja, hogy ha EDI-nek lenne teste megölelné, mert visszahozta a parancsnokot és Shepard erre azt mondja: "és mi a helyzet velem? én itt állok, hol van az én ölelésem? *ölelés* " azt hittem elolvadok, olyan édes :3 Ha már egyszer annyi időt töltök egy játékban legyen is mit nézni :D És az a mosoly....

 

Hát jó hosszúra sikeredett ez az iromány, viszont akkor most saját műveimmel (:P) zárom ezt a bejegyzést.

Természetesen ezek után már nem maradhatott el a saját "fanart" készítés sem. Eddig még nem olyan sokkal készültem el, de ezeket itt is megosztom most.

1)  Az első femShep és Shep - mert nem lehet ellenállni ;)

megtekintés DeviantART-on 

Ez a képem egyesekben érdekes reakciót váltott ki, pedig nem én vagyok az első aki a két Shepet ilyen helyzetbe hozta. Mellesleg közük nem lehet egymáshoz, ez a kinézetükön, bőrszínükön is látszik :) Ez csak amolyan "mi lenne, ha találkoznának" elképzelés.

megtekintés DeviantART-on 

2) A baby elcor ötlete onnan jött, hogy valamiért aranyosnak tartom ezeket a nagy, jámbor melákokat. Már az első részben előszeretettel screenshotoltam velük. Az elefántokra emlékeztetnek öö ormány nélkül x) Aztán gondoltam kicsiben még aranyosabbak lehetnek, miért ne próbáljak meg lekicsinyíteni a modellt, picit még változtattam a testének az arányain és így született meg a kép.

 megtekintés DeviantART-on

3) Csak szimplán Shep <3 Vacakoltam egy jó darabig, mire rászenvedtem a karjára az Omni-Blade-et, plusz egy pici fényességet rávarázsoltam

 4) 2 Gmodos kép, ez elsőnél sajnos femShep arcára nem sikerült nagyobb mosolyt kialakítani, a második ööö nem is tudom már az hogy jött, femShep arckifejezéseivel szórakoztam és akkor ennél megálltam, aztán odaraktam Joker, néztem neki milyenek jönnek ki,  ó mondom ez jóóó! és akkor végül gondoltam legyen ebből egy ilyen meglepődött kép, na de vajon mit láthattak?

 megtekintés DeviantART-on

5) és végül az utolsó amit még új évre terveztem, de csak pár napja fejeztem be: az első rövid kis sztorim :) link a kép alatt, mert elég nagy

Majd valamikorra persze még tervezek újabb képeket, van néhány tervem, illetve elkezdett projektem, de majd idővel sorra is kerülnek. Plusz 1-2 olyan kép is, amit inkább nem töltök fel ^^"